Miért fontos, hogy gyermekünk, esetleg kisunokánk megfelelő mértékben kihívások elé legyen állítva? Hogyan tudja támogatni a szülő ezeket a folyamatokat?

Vegyük sorra a legjobb javaslatokat, itt az ideje megismerni a „még támogató, de nem hátráltató” kihívásokat. Vágjunk is bele!

Kihívások, miért fontosak?

Ha kihívásokat állítunk a gyermekünk elé, amiket le kell küzdenie, az nagyban segíti az agyi és lelki fejlődését. Megtanulja, hogy egy adott problémára hogyan lehet megoldást találni, tehát fejleszti a kreativitás és kitartását, továbbá a versenyszellem is kialakulhat.

A kitartás, továbbá a versenyszellem (értsd: tenni akarás) kiváltképp fontos lesz a felnőtt életben, legyen szó párkapcsolatokról vagy épp az ideális munkahely megtalálása/megteremtésében.

A fent írtakon túl van még egy tényező, amit meg kell említenünk: a kudarc. A kudarc még manapság is félelemmel járó szó, holott a siker egyik legalapvetőbb összetevőjéről beszélünk.

Aki kihívások elé kerül, időnként kudarcot fog vallani, ez tény. Viszont az erre adott reakció, a tűrőképesség és kitartás mind-mind előrébb fogják vinni a gyermeket azon az úton, amit megálmodott önmagának.

A szülő szerepe a kihívások tekintetében:

Bérmennyire is próbáljuk óvni gyermekünket, előbb vagy utóbb kihívások elé fog kerülni, ahol nem mindig tudunk ott lenni mellette. Jó, ha ezt a problémamegoldó képességét az embernek már kisgyermek korban elkezdjük fejleszteni, lehetőleg játékos formában.

Az önbizalom egyfajta tudás, mikor tisztában vagyunk saját értékeinkkel és képességeinkkel. Az önbizalomhoz önismeret és érzelmi biztonság szükséges, gyermekkorban tehát óriási a szülők felelőssége, hiszen ők alakítják a gyermek énképét.

Az önbizalom fejlesztéséért sokat tehetünk, például:

• elfogadjuk olyannak, amilyen
• kimutatjuk a szeretetünket neki
• nem hasonlítgatjuk másokhoz
• kritizálás helyett a jó tulajdonságait emeljük ki
• ha hibázik, nem róla, hanem a cselekedetről beszélünk
• bátorítsuk az önálló döntésekre
• annyit várjunk el tőle, amit reálisan meg is tud tenni!

A felsorolásból jól látszik, hogy a szülői szerep valami egészen elképesztő, egyben hatalmas felelősség is! Figyeljünk oda gyermekünkre, hiszen tudat alatt tőlünk, illetve rólunk szedni a mintázatokat: beszéd, szokások, megnyilvánulások.

A szülői elvásárokról egy külön bekezdést írtunk!

Óvatosan a szülői elvárásokkal!

Engedjük meg a gyermeknek, hogy a saját útját járja be, ne pedig azt, amit mi „elképzeltünk” számára. Sokat olvasni arról, hogy a szülők hajlamosak gyerekkori sérelmeiket, illetve álmaikat a saját gyerekükön keresztül „kiélni”. Ezt nem szabad!

Támogassuk a gyermeket abban, hogy a saját maga által elképzelt jövő felé tudjon haladni, lépésről-lépésre. Nem a mi feladatunk döntést hozni helyette, nekünk az a feladatunk, hogy a felszínre tudjuk hozni a benne rejlő (teljesen egyedi) lehetőségeket.

Tökéletes példa a sport. Kihívások terén nincs is jobb, mint elkezdeni egy sportágat, de ez ne az általunk kedvelt legyen, hanem az, amit a gyerek szeret. Ki kell próbálni a focit, kosárlabdát, kézilabdát és így tovább, egészen addig, amíg a gyerek valamelyik mellett le nem teszi a voksot.

Egy feladat legyen kihívás, de teljesíthető

Fontos, hogy mindig olyan kihívások elé állítsuk a gyereket, ami se nem túl könnyű, se nem túl nehéz: ha túl könnyű, akkor hamar megunja, ha pedig túl nehéz, akkor az frusztrációt okozhat.

az optimális fejlődéshez szükségünk lesz az arany középútra. Az előző példánál maradva: megtaláltuk a megfelelő sportágat, a gyerek szereti, lelkesen jár edzésekre, de folyton folyvást kikapnak. Tegyük fel a kérdéseket:

• milyen a csapat? biztosan jó csapatba írattam be, megfelel a szintjének?
• ha mindig nyernek: van erősebb csapat a környéken, átirassam oda? milyen bajnokságok vannak, ahova el tudnám vinni?
• és így tovább.

Természetesen legyünk “kéznél”, ha segítségre van szüksége, de ne akarjunk mindent megcsinálni helyette! A korábban említett készségek sokkal gyorsabban, illetve magasabb minőségben fejlődnek, ha a gyereknek saját válaszai, saját tapasztalatai születnek.

Fejleszd gyermeked problémamegoldó képességét a legérdekesebb logikai játékokkal. Itt egy szuper lista, katt a linkre!

Túl nagy kihívás: Válaszolj kérdéssel

Az egyik legjobb módszer a gondolkodás fejlesztésére, ha a kérdésre kérdéssel válaszolunk. A gyerekek rendkívül kíváncsiak, és szeretnék minél jobban megismerni és megérteni a világot – a kérdéseinkre pedig tőlünk várják a választ.

Ha visszakérdezünk, hogy szerinte mi a válasz, gyakran jobban fejleszthetjük a gondolkodásukat, mintha csak elmagyaráznánk nekik valamit. Szintén érdemes tudni, hogy ha a gyerektől kérdezünk, tudat alatt érezni fogja, hogy adunk a véleményére, kíváncsiak vagyunk a meglátásaira!

Tény, hogy ez az érzés főleg tinédzser korban lesz hasznos, minőségi kapcsolatot tud létrehozni szülő és gyermek között, viszont ha a korai szakaszban, akár 6-8 évesen így „nő fel”, akkor hozzászokik, egyfajta bizalom fog kialakulni. Ennek előnyei pedig egész életre szólnak!

Hangsúly a részvétel, nem pedig az eredmény!

Ne az elért eredményei miatt dicsérjük meg a gyereket, hanem az erőfeszítéseiért. Ez különösen fontos, ha olyan kihívással találta szembe magát, amellyel nem, vagy csak nehezen tudott megküzdeni.

Keressünk olyan tényezőket, amiket ki is emelhetünk a megoldásából, ami különösen tetszett. Adjunk hangot a véleményünknek, értessük meg vele az érzéseket, és lehetőleg azt is, hogy büszkék vagyunk az elért sikereire! (ismétlem: nem a győzelem, hanem az erőfeszítés)

Konklúzió?

Végsősoron mit tanultunk ma? Azt, hogy a kihívások szerepe egy egész életre meghatározó lehet a gyermek számára. A megoldásokat mindig az Ő szempontjából kell megkeresni, és a mi feladatunk a támogatás, nem pedig a helyette való gondolkodás és cselekedet.

A kihívásokról természetesen még profibb, angol cikkek is elérhetőek, mi ezt javasoljuk: https://www.canr.msu.edu/news/the_importance_of_taking_on_challenges_for_young_children